Bejelentkezés

Elfelejtettem a jelszavam

Regisztráció

Regisztráljon, iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy a későbbiekben információkat küldhessünk Önnek rendez­vényeinkről, akcióinkról, újdonságainkról!

Regisztráció

Termék
Regisztráció

Ne felejtse el regisztrálni a készülékét!

Termékregisztráció

Szakembereknek

Információk és regisztráció cukorbetegek kezelésében résztvevő szakemberek számára

Szakembereknek

Hírek

Teljes életet lehet élni – Interjú a magyar cukorbetegek futsalválogatottjának képviselőivel

2018.03.20. Általános
Cukorbetegként is jelentős sportsikereket lehet elérni, hisz kellő odafigyeléssel a diabetesre speciális állapotként, nem pedig betegségként kell tekinteni – derült ki a magyar cukorbetegek futsalválogatottjának képviselőivel, Földvári Dániel csapatkapitánnyal és Nagy Roland játékossal készült interjúból. A Vércukormérésben ITTHON vagyunk! című, a XXII. Dunántúli Diabetes Hétvége keretein belül megrendezett tudományos szimpóziumon az 1-es típusú diabeteses sportolókkal dr. Havasi Anett, a válogatott orvosa beszélgetett.
–Miben okoz nehézséget a cukorbetegségetek sport közben?

F. D.: Semmiben. A testmozgás előtti és utáni mérés persze alapvető fontosságú, de ez csupán egy kis plusz odafigyelést igényel. Mindig van nálunk szőlőcukor, egyébként pedig ugyanarra a teljesítményre vagyunk képesek, mint bárki más.
N. R.: Rendszerességet és következetességet vár el tőlünk, de a sportolásban nem okoz nehézséget a cukorbetegség, esetleg pillanatnyi zavart okozhat a sport közben, ha túl alacsony vagy magas a cukor, amit persze rövid időn belül lehet korrigálni.

–Cukorbetegként mit csináltok másképpen edzés- vagy meccsnapon étkezés vagy éppen inzulinadagolás tekintetében, mint egy sportmentes napon?

F. D.: A mérkőzések előtt és után is kevesebb inzulint adok magamnak, de mindezt úgy, hogy a kezdő sípszónál véletlenül se legyen túl alacsony, illetve túl magas (10 fölötti) a vércukrom, mert akkor úgy érzem, szinte vánszorgok a pályán.
N. R.: Meccsnapon mindig többször ellenőrzöm a cukrom, főleg a meccs közeledtével, az inzulin mennyiségét a vércukorszinthez mérten igazítom, és jobban odafigyelek a megfelelő étkezésre.

–A ti életetekben milyen technikai újdonságot éreznél legnagyobb segítségnek, változásnak a cukorbetegség kezelésében a mérés, az inzulinadás vagy akár az étrend szempontjából?

F. D.: Lassan 20 éve vagyok cukorbeteg, és igazából a legelejétől fogva egy- fajta speciális állapotként tekintek a diabetesemre, nem betegségként. Nem zavar, hogy meg kell szúrnom magam, talán emiatt van, hogy nem érzem azt, napi szinten határozná meg az életemet az állapotom. Örülök persze a jobb és modernebb mérőeszközöknek, az egyre szélesebb választéknak a diabetikus jellegű termékek tekintetében, de gyökeres változást talán csak akkor tapasztalnék, ha a gyógymódot találná meg valaki.
N. R.: Minden cukorbeteg várja, hogy meglegyen esetleg a gyógymód, de úgy gondolom, teljes életet lehet élni ezzel a betegséggel! Ezúttal is köszönjük a támogatást a 77 Elektronikának és a Sanofinak, akik korszerű vércukormérő-eszközökkel és innovatív terápiás megoldásokkal segítik a csapatot.

–Számotokra miért fontos a 77 Elektronika által támogatott DiaEuro mozgalom, miért érzitek úgy, hogy ott kell lennetek a versenyen?

F. D.: Egyrészt tudvalevő, hogy nekünk, cukorbetegeknek minden testmozgás rendkívül fontos, illetve a sport, a labda- rúgás szeretete az, ami elindított a Dia- Euro felé a kezdetek kezdetén. Azóta ez már csak másodlagos szempont, hiszen az évek alatt olyan fantasztikus közösséget alkot a magyar csapat, amelynek mindenképp tagja szeretne lenni az ember. Mondhatom, igazi barátok lettünk mind- annyian, akik közös célokért küzdenek.
N. R.: Úgy gondolom, hogy minden cukorbeteg számára fontos a testmozgás a szövődmények elkerülése érdekében! Minden sportolónak nagy álma, hogy egyszer a saját sportágában válogatott kerettag legyen. Nekünk sikerült, és ez több mint egy válogatott, egy CSALÁD, szerintem mondhatom mindenki nevében, hogy nagyon jó barátság alakult ki minden játékos között!

–Többen edzőként, testnevelőként is dolgoztok a civil életben. Munkátok vagy táborok során van lehetőségetek tapasztalataitokkal segíteni cukorbeteg társaitokat vagy gyermekeket a sportolás során?

F.D.: Én nem dolgozom sem edzőként, sem testnevelőként, de mivel az MTK Budapestnél is alkalmazásban vagyok, lehetőségem nyílik mind sportolókkal, mind – kicsi és nagy – szurkolókkal találkozni naponta. Érdekes, hogy rengetegen tudnak rólunk, követik az eredményeinket és kedvelnek minket. Profi labdarúgók gratulálnak a szereplésünkhöz, és olyan iskolalátogatásra is kísértem el a focistákat, ahol a cukorbeteg kisfiú tőlem is kért autogramot. Megható pillanatok ezek, és hiszem, hogy valahol jó példát mutatunk a diabeteses társadalomnak.
N. R.: Mikor kiderült a betegségem, egy cukorbeteg sportolótól kértem tanácsot, aki segített abban, hogy elfogadjam és elhiggyem: teljes életet és sportkarriert tudok befutni! Remélem, hogy én is ilyen segítséget nyújtottam és tudok még nyújtani cukorbeteg társaimnak!